Na de lássuk a munkanapomat. Kadar-san hétköznap reggel 6:30 körül ébred. Sajnos elég nehezen, még 7 óra alvás után is. Egyelőre nem tudom mi lesz otthon a 6 óra előtti keléssekkel. Kis torna, amiről az utóbbi időben picit leszoktam (fujj Botond), majd zuhanyozás, hajmosás, szépítkezés. A reggelim jelentősen lecsökkent, általában egy zöld tea és fél pirítós, de nem is vagyok nagyon éhes reggel. Szendvicset készítek magamnak, azt általában délután kapom be, meg gyümölcsöt is viszek magammal, banán, alma, kivi, grapefruit valamilyen kombinációja.
7:40-körül sétálok ki a Fujisawa-Hommachi állomáshoz, ez kb 5 percre van, vagy elsétálok a Fujisawa állomásra, ami 15-20 perc. Időjárástól és kedvemtől függ. Már induláskor mp3 lejátszóról indul a zenehallgatás. A vonatok nagyon sűrűn járnak. Fujisawa-ból kb. 12 perc a vonat Totsuka-ra, ami Yokohama Kispestje, itt van az irodánk. Az ottani állomásról szintén 15 perc a séta. Visszatérve egy picit a vonatozásra; a vonatok sűrűsége reggel 8 körül így néz ki: 7:59, 8:02, 8:05, 8:08, 8:11. Ide tartozik még, hogy egy vonat 12 q--va hosszú kocsiból áll, iszonyat mennyiségű embert el tud vinni. Gyatra magyar gondolkozásommal egyszerűen nem tudom felfogni, hogy egy japán sorstárs miért rohan ilyenkor a vonat után. Azt hiszem 3 hónap után jöttem rá a titokra. A felsorolt vonatok közül van egy, aminek a végállomása nem a Tokyo főpályaudvar, talán az után rohannak az emberek. Aztán kérem szépen itt van a tülekedés. 
Ebben a japánok elképesztően profik. Minél idősebb valaki, annál jobb tolakodó. Iszonyat, hogy egy fitt japán anyóka, hogy kenterbe ver egy fiatal csókát tolakodásból. Reggel a vonatba beszállásnál el kell felejteni a japán udvariasságot, ha nem koncentrálsz lemaradhatsz. Viszont van egy dolog, amire még a mai napig nem jöttem rá. Tolakodás csak az állomás lépcsőlejárataihoz közeli kocsiknál van, de ott nagyon durva. Ha az ember elsétál a vonat végéhez vagy az elejéhez, sima ügy a közlekedés, szellősen állnak, beszállás, kiszállás egyszerű. Én ezt választom és nem értem mások miért nem ezt teszik. Tudni kell még, hogy minden állomáson rengeteg az információ. Könnyen el lehet igazodni, angolul is kiírják a neveket és célállomásokat. Még az is ki van írva a peron aljazatára, hogy hol nyílik majd az ajtó. Igen ám, de van 4 ajtós kocsi és van 3 ajtós kocsi. A kivetítőn már lehet látni, hogy hány ajtós kocsikból álló szerelvény érkezik és ennek megfelelően sorba állnak az emberek. Az itt látható felfestés szerint a vonat 3 kocsija fog itt megállni és a másik 3-as meg a 4-es jelzi, hogy a 3, illetve 4 ajtós nak az ajtaja hol fog nyílni. És képzeljétek mindig ott is nyílik, a vonat meg pontosan érkezik. Kivéve ha tájfun van.
Akkor egy kis késés is annyira bezavar, hogy szinte lehetetlen közlekedni, óriási tömeg alakul ki. A tolakodás ellőtt a sorban állás mindig megtörténik. Itt jön a következő csavar, amit én zöldfülűként az első napon beszippantottam. A peronon az idő múlásával több sor alakul ki, és a kötelezően kialakítandó sorokat szintén kis nyilakkal jelzik a peron aljazatán. Van olyan sor, amely rögtön tülekedik az éppen érkező szerelvénynél és van olyan, amelyik meg sem mozdul, annak ellenére, hogy bőven lenne hely a vonatban. Első nap én egy ilyet választottam és nem igazán értettem, hogy miért nem szállnak be az előttem levők. Kikerültem őket és a következő vonattal elmentem. A nem mozduló sort többször észleltem, mígnem az egyik nap picit később érkeztem az állomásra és a 8:11-es vonat teljesen üresen gördült be. 
A sor "mint az állat" rontott az üres szerelvényre. Itt a közelharc az ülőhelyekért megy, tudniillik a többség Tokyo-ba megy, ami közel egy óra és ülve ugyebár, jó japán szokás szerint, mégis csak jobb szundikálni. Kor és nem, nem szokott számítani, ha valaki megkaparintott egy helyet, azt nem adja fel a leszállásig. A kocsik végében van fenntartott hely az időseknek és anyukáknak, de nem mindig ők ülnek itt. A népek a vonatban vagy alszanak, vagy a telefonjaikat, netán a játékkonzoljukat baszkurálják és van egy rész, aki olvas. Nekünk elképzelhetetlen, de soha senki nem telefonál és egy telefon sem csörög. Ha jó az idő, úgy mint például ma, a Fujisawa állomásból és a vonatút egy részén is látható a Fuji csúcsa. Erről készítettem ma egy jó képet. Közelinek tűnik, de több mint 120 km-re van :) Szóval nagyon magas és én az idén, július 16-án voltam a tetején. Éjfél van, lassan megyek lefeküdni, a munkanapomat majd befejezem otthonról.Mire olvassátok, már otthon leszek,
Üdv.
Boti
Folyt. Köv.
