A múlt héten bent a cégnél szerveztek egy ugrókötél versenyt, ahol 12 fős csapatok versenyeztek egymással. Természetesen nem munkaidőben, tudjátok, Japánban azt nem lehet. Ebédidőben... kérem szépen. 2 fő tekerte a hosszú kötelet és 10 másik ugrált. A lényeg, hogy 2 percen belül ki tud hosszabb, megállás nélküli ugrósorozatot produkálni.
6 csapat kezdte a versenyt szerdán, kieséses alapon. A 3 legjobb és a legjobb vesztes továbbjutott a csütörtöki elődöntőbe, majd pénteken volt a döntő a két legjobb között. Nos szerdán 29-23-ra nyert a csapatunk. Csütörtökön 49-21-re vertük a szerdai győztest, sajnos pénteken 60-58-ra kikaptunk a végső győztestől. Mivel többen voltunk 12-nél én csak szerdán meg pénteken ugráltam. De ne aggódjatok, nem a magyar sizőláb láb miatt nem sikerült a győzelem. Azt azért halkan megjegyzem, hogy nem egyszerű 10 embernek 50-et megcsinálni, és a pörgetőknek is nagyon kell figyelni. A döntőben mi kezdtünk és az 58 az addig messze legmagasabb volt. Már a pezsgőt bontogattuk, amikor a másik csapat két igen gyenge kísérlet után 60-at ugrott, éppen a 2 perc letelte előtt.
A nap végén készítettem egy pár képet a csapatról meg a szurkolóinkról. A közvetlen kollégáim közül nincs a képen senki.
Na várjatok csak... Mikor vége lett az egész mókának megkérdezték, hogy tudok-e frizbizni. Néztem ki a fejemből, micsoda, mi jöhet még. De gyorsan rávágtam, persze, vegyetek be, hisz Magyarországon minden nap frizbizek. Nos, nem tudom mikor, de valamilyen frizbivel kapcsolatos lesz a következő megmérettetés.
Van még egy érdekes dolog, amit megosztok veletek, nekem is új volt, pedig már két hónapja itt vagyok. A Hitachi-nak az egyik szimbóluma a "Hitachi fa" (Hitachi tree), ami tényleg egy valódi fa Hawai-on. Minden ebédszünetet délben az erről a fáról szóló híres japán dal vezet be. Legközelebb, majd a dalt is megkeresem nektek.
Üdv Nektek, lassan lefekszem
Boti
2010. május 31., hétfő
2010. május 30., vasárnap
És akkor folytatom...
Ezt a kis blog-ot még Manilában kezdtem el írni, ott a szállodában volt internet és hozzáfértem a google fiókomhoz, de aztán csúnyán lebetegedtem, azon a héten nem tudtam kikerekíteni és itt csak mostanra lett végre normális internet hozzáférésem. Így hát megpróbálom folytatni.
A köztes időszakról írtam e-mail-ben. A legközelebb újraolvasom a korábbi leveleimet és ha kimaradt valami, megpróbálok visszaemlékezni és majd itt megosztom veletek.
Keresgéltem itteni magyarokról és sikerült találnom egy oldalt (http://japan-magyar.com/tmk/) Vannak páran, akik már régóta itt vannak és szombatonként találkoznak Tokió Shibuya állomásához közel. Ez egy híres hely, rengeteg fiatal találkozik itt és van az állomás mellett egy kereszteződés, aminek a zebrája a legforgalmasabb egész Tokióban. A HOME című filmben is benne van. Készítettem egy képet, amint átkelnek az emberek, ide mellékelem.
Szóval tegnap én is felutaztam Shibuya-ba és találkoztam 3 sráccal. Egyikük, Laci, 1987-ben jött először sok időt töltött Japánban, de mostanság inkább Magyarországon van, 3 hétig volt most itt. Ő rovásírás szakértő. A http://www.rovas.info/ honlapon láthatjátok, mivel foglalkozik. Gáspár, aki szervezi a találkozót 1991-ben jött ki, azóta itt él, Máté 2000-től van itt. Mindegyikük teljesen jól beszél japánul. Beszélgettünk, sörözgettünk, jó volt velük találkozni és magyarul beszélgetni. Érdekes srácok. Az utolsó vonattal jöttem, éjjel 1-re értem haza.
Sokan kérdeztétek, hogyan boldogulok a kajával. Egészen jól, mert szerencsére, (szerencsémre) nagyon sok félkész kaja van. Előkapod és 5 perc alatt megcsinálod. Ennek illusztrálására mellékelek még néhány képet. Így készül a milánóim :).
Első lépés. Fontos a vásárlásnál, hogy olyan félkész kaját kell vásárolni, amin japánul nem beszélőknek, ábrával is ismertetik az elkészítés folyamatát. Ez nem olyan nehéz szerencsére, mert a kaják kb.3/4-e ilyen.
Hogy lássátok mi van a csomagban, ide mellékelem a kicsomagolt cuccot. A tészta előre meg van főzve, így ezzel nem kell külön bajlódni.
És a végén, fogyasztás előtt látható az utolsó képen a végeredmény. Azt nem mondom, hogy finomabb, mint, amit a kis feleségem készít, de eléggé ehető. Tudom, hogy ez egy kicsit igénytelen, de hát nekem ez megy könnyen. Azért büszkén megjegyzem, hogy a múlt héten halat meg rákot készítettem. És, ami fontos, hogy, NEM ELŐREGYÁRTOTT CSOMAGBÓL. A hal és a rák nagyon olcsó, minden boltban van friss, gyorsan elkészíthető, csak még valami jófajta fűszert kell beszereznem.
Mára meghívásom van Katzumura kollégámhoz. Őt én csak Kacor királynak szólítom, emlékeztem e-mail-ben írtam. Nagyon rendes srác, vacsorára vagyunk hivatalosak Suginishivel a családjához. Pontosabban estebédre, mert már 3-kor találkozunk és elvisszük a kutyáját sétálni egy közeli parkba. Vacsi meg majd utána. Kacor király nagy szakács, minden hétvégén ő főz és nagyon ínyenc, ismerem. Sőt, képzeljétek azt mondta, hétvégén ő vasal meg takarít is. Majd megfigyelem és megírom
Most búcsúzom, majd jelentkezem..
Nagyon hiányoztok,
Üdv.
Boti
A köztes időszakról írtam e-mail-ben. A legközelebb újraolvasom a korábbi leveleimet és ha kimaradt valami, megpróbálok visszaemlékezni és majd itt megosztom veletek.
Keresgéltem itteni magyarokról és sikerült találnom egy oldalt (http://japan-magyar.com/tmk/) Vannak páran, akik már régóta itt vannak és szombatonként találkoznak Tokió Shibuya állomásához közel. Ez egy híres hely, rengeteg fiatal találkozik itt és van az állomás mellett egy kereszteződés, aminek a zebrája a legforgalmasabb egész Tokióban. A HOME című filmben is benne van. Készítettem egy képet, amint átkelnek az emberek, ide mellékelem.
Szóval tegnap én is felutaztam Shibuya-ba és találkoztam 3 sráccal. Egyikük, Laci, 1987-ben jött először sok időt töltött Japánban, de mostanság inkább Magyarországon van, 3 hétig volt most itt. Ő rovásírás szakértő. A http://www.rovas.info/ honlapon láthatjátok, mivel foglalkozik. Gáspár, aki szervezi a találkozót 1991-ben jött ki, azóta itt él, Máté 2000-től van itt. Mindegyikük teljesen jól beszél japánul. Beszélgettünk, sörözgettünk, jó volt velük találkozni és magyarul beszélgetni. Érdekes srácok. Az utolsó vonattal jöttem, éjjel 1-re értem haza.
Sokan kérdeztétek, hogyan boldogulok a kajával. Egészen jól, mert szerencsére, (szerencsémre) nagyon sok félkész kaja van. Előkapod és 5 perc alatt megcsinálod. Ennek illusztrálására mellékelek még néhány képet. Így készül a milánóim :).
Első lépés. Fontos a vásárlásnál, hogy olyan félkész kaját kell vásárolni, amin japánul nem beszélőknek, ábrával is ismertetik az elkészítés folyamatát. Ez nem olyan nehéz szerencsére, mert a kaják kb.3/4-e ilyen.
Hogy lássátok mi van a csomagban, ide mellékelem a kicsomagolt cuccot. A tészta előre meg van főzve, így ezzel nem kell külön bajlódni.
És a végén, fogyasztás előtt látható az utolsó képen a végeredmény. Azt nem mondom, hogy finomabb, mint, amit a kis feleségem készít, de eléggé ehető. Tudom, hogy ez egy kicsit igénytelen, de hát nekem ez megy könnyen. Azért büszkén megjegyzem, hogy a múlt héten halat meg rákot készítettem. És, ami fontos, hogy, NEM ELŐREGYÁRTOTT CSOMAGBÓL. A hal és a rák nagyon olcsó, minden boltban van friss, gyorsan elkészíthető, csak még valami jófajta fűszert kell beszereznem.
Mára meghívásom van Katzumura kollégámhoz. Őt én csak Kacor királynak szólítom, emlékeztem e-mail-ben írtam. Nagyon rendes srác, vacsorára vagyunk hivatalosak Suginishivel a családjához. Pontosabban estebédre, mert már 3-kor találkozunk és elvisszük a kutyáját sétálni egy közeli parkba. Vacsi meg majd utána. Kacor király nagy szakács, minden hétvégén ő főz és nagyon ínyenc, ismerem. Sőt, képzeljétek azt mondta, hétvégén ő vasal meg takarít is. Majd megfigyelem és megírom
Most búcsúzom, majd jelentkezem..
Nagyon hiányoztok,
Üdv.
Boti
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
