Sziasztok!

Sok a meló mostanában, kevés időm van írni, picit elmaradtam, de ma elmesélem, hogy voltam Hiratsukában az ottani Tanbata fesztiválon. A Tanabata fesztiválnak kb. 2000 éves legendája van Japánban. Az ünnep július 7-re esik és a lényege, hogy az Altaira (Pásztorfiú) és a Vega (Szövőlány) nevű csillag, mint két szerelmes, az év ezen napján találkozik a Tejúton. Ilyenkor a tiszta nyári égbolton a Tejút csillagai teljes szépségükben ragyognak, de sajnos ma esett az eső ezt látni nem lehetett. Japán több városában is tartanak Tanabata fesztivált, a hiratsukai, ami tőlem vonattal 20 perc az egyik legnagyobb, rengetegen jönnek Tokióból is. Családok, párocskák, barátok jönnek százezrével és eltöltenek pár órát Hiratsukában, amit az ünnepre, erős bambuszszárakra rögzített, többnyire giccses motívumokkal díszítenek fel. Aki akar, és többnyire mindenki akar, kíván valamit, majd a kívánságát egy papírcsíkra (papírcsík 100Yenért vásárolható) vésve, feltűzi azt egy erre a célra felállított állványra. Szerelmes párok együtt kívánnak, de a gyerekek is feljegyeztetik óhajaikat a szüleikkel. Suginishi mesélte, hogy ő kiskorában a japán Superman akart lenni, de így volt ezzel minden kis srác. Később jött a mozdonyvezető-, majd tanár szeretnék lenni kívánság. Most együtt voltunk, nem tudom mit kívánt, nem kérdeztem, gondolom azt nem szokás elárulni.
Általános, hogy a Tanabata fesztiválra az emberek, többnyire a lányok és a hölgyek, de részben a férfiak is, kimonót vesznek fel. Azt is megtudtam, hogy ez az egyszerűbb fajta kimonó, az igazi kimonó csak esküvőre, vagy egy nagyon különleges alkalomra jár, talán egyszer vagy kétszer az életben. A fesztivál maga olyan mint egy nagy zsibvásár, kisebb sörsátrakkal és még kisebb, általában "egy asztal 4 szék jellegű", rendkívül ideiglenes, utcai vendéglátókkal, akik ebből akarnak egy kis plusz jövedelmet összehozni. Kb. hasonlóan, mint a magyar Forma1 során némely mogyoródi honfitársunk. Néha-néha van egy felvonulás, de a lényeg, hogy a nép hömpölyög és teszi ezt reggel 10-től másnap hajnalig, mindezt 3 napon keresztül. Vásárolgatnak ezt-azt, páran berúgnak, az ideiglenes vagy normál éttermekben kajolnak egyet és pár óra után hazamennek. Van aki délelőtt jön, van aki délután és sok fiatal kizárólag este érkezik majd éjszaka "hömpölyög". Kb. két órát voltunk ott a második órában esett az eső, de semmivel sem lettek kevesebben, sőt a sok esernyő miatt alig lehetett hömpölyögni. "Sörsátraztunk" egyet Suginishi-vel, akinek ez volt az első ilyen kajoldás élménye. Ő eddig csak rendes étteremben kajált, amin picit meglepődtem, de mondtam neki jobb későn, mint soha. A sátras kaján kívül láttam egy helyet, ahol palacsintaszerű lepényeket sütöttek, gondoltam ezt nem hagyhatom ki. Csak nagyon picit hasonlított a mi palacsintánkhoz, inkább lepény volt, de legnagyobb megdöbbenésemre moszatot adtak hozzá. Képzeljétek, moszatot :-).
Azt nem mondom, hogy ez volt életem legjobb lepénye, de nem volt rossz. Álljon itt a moszatos lepény és a falatozás. A többi kép meg itt a képtárban. Két helyen szívélyesen segítettem képet készíteni, akikkel aztán jómagam is készíthettem képeket. Böngésszétek, ha van kedvetek.

Üdv Néktek, Sziasztok
Csók a kis családomnak, akik most Szilvásváradon üdülnek
Boti