Hol is lakom? Hogy is lakom?

A héten nem történt semmi különös. A nyári esős időszak közepén járunk, meleg párás idő van, izzadunk rendesen. Korábban küldtem pár e-mail-t a családnak és néhány képet is mellékeltem a kérómról. Most ezekből szemezgetek picit és felfrissítem, hogy megmaradjon a blogon is. Lassan 3 hónapja vagyok itt és a lakásomat Húsvét táján rendeztem be. Megörököltem néhány cuccot egy távozó japán kollégától, azokat szépen összeillesztettem, áttologattam őket egy számomra kedvesebb helyre, így picit otthonosabbá tettem a szobámat.

A használhatóság vagy a kényelem növelése érdekében kisebb változtatásokat kellett végeznem egyes berendezéseimen. Ilyen például a megörökölt asztal, amelyet kis termetű japánoknak, vagy gyermekeknek tervezhettek, mert igen alacsony és forgószékem legalacsonyabb pozíciójában is görnyednem kellett mellette. Beszereztem hát négy, kemény, óvodások építőelemének szánt poliuretánhab kockát és megemeltem az, így most már kényelmes.
Beköltözésem óta úgy érzem, mintha kollégista lennék, csak Schreck Gábor barátom nincs itt, akivel lehúztam 5 évet a Kármán koleszban. Ja, bocsánat és van saját "fürdőmodulom". Igen modulnak nevezem, mert nem igazi fürdőszoba. Szállodákba, apartmanokba telepítenek ilyen egységeket, több helyen láttam már hasonlót. Valójában a saját fürdőmodul is nagy luxusnak számít, hisz az apartmanház vagy munkásszállás, amiben én is menedéket kaptam a HITACHI menedzsereinek van fenntartva.
Együtt lakom az osztály vezetőjével és az igazgatóval is, akiknek családjaik ide két-háromszáz kilométerre élnek és ők csak hétvégén járnak haza. Sajnos az én fürdőmodulom egy régebbi változat és nem "fenékmosósós" WC-vel van felszerelve. Tanúsíthatom, hogy az szuper találmány, a munkahelyen ilyen van. Ugyan minden emeleten csak egy és néha küzdeni kell, emeletek között rohangálva, hogy találj egy üreset, de ha sikerül, megtérül a befektetett küzdelem. Egyébként a full-automata, fenékmosós WC mellett, emeletenként rendelkezésre áll két pottyantós is, ha minden foglalt és nem bírja az ember. Még nem próbáltam őket :). Visszatérve a lakásra, inkább hagyományos, angol WC-s fürdőmodul, mint közös zuhanyzó és slozi, ami egyébként a normál HITACHI dolgozóknak jár. Aki teheti bérel lakást, de nagyon drága, a többség "japán típusú munkásszálláson" lakik. Valójában jól megvagyok benne, nem kell nagyobb, könnyű takarítani és inkább csak alvásra használom. További jellegzetessége az itteni lakásoknak, hogy "rendkívül hamar alkalmazkodnak a kinti hőmérséklethez". Ha kint meleg van a lakásban is, ha kint hideg van, akkor bent is. Áprilisban, néha 10 fok volt kint éjszaka, azonnal bundabugyiban kellett aludni. Most, június végén, 28 fok körül van kint, a lakásban is ugyanannyi. Tuti biztos, hogy télen nagyon hideg lesz bent. Attila barátomtól, aki most a kaliforniai klímát élvezi, de lőtte 10 évet húzott le itt, örököltem pár háztartási eszközt. A melegszendvics készítője régi, de nagyon szuper. A porszívó brutális, sikerült vele feltépnem a laptopom Y és SHIFT billentyűjét, pedig csak 10 centiméterre közelítettem meg. A vasaló is jó, csupán egy kis vasalódeszkát kellett csak beszereznem, de ebben Katsumura segített.

A vasalás külön téma, sejtettem, hogy kis feleségem miért nem szereti csinálni, de most már megbizonyosodtam felőle. Pedig én csak magamra, ő meg 6 főre vasal (erre az évre csak 5-re). Javulok benne, de lassú vagyok és a minőség sem az igazi, viszont egy dolgot megtanultam.

A vasalás alapfeltétele a szakszerű teregetés. Soha nem értettem, hogy Csillus miért tökölődik annyit a teregetéssel. Ha segítettem, csak úgy feldobáltam a mosott a ruhát, később csak a zoknikat meg a bugyikat teregethettem ki. Most már értem, a vasalás miatt, ami nálam a képen látható mini-deszkán történik az Attiláéktól örökölt minivasalóval.