Hirosima és környéke 2. rész

Az első részben leírt "forró" fürdő és "ellazulás" után jó nagyot aludtunk. A házban sok szoba volt, mindegyik hagyományos japán berendezéssel, vagy semmilyen berendezéssel. A szobák aljazata hagyományos tatami, sűrűn szőtt gyékényszőnyeg. 1 tatami kb. 1x2m-es, azaz durván 2 négyzetméter és jellemzően a japánok a szobák méretét is tatamiban számolják. A szobákban nincsen ágy, a földre terített, futton-nak nevezett vékony betéten alszanak. Így, tettünk mi is, de a mi futtonunkhoz vastag dunyha is járult. Ugyan nincsen hideg még októberben, de a hűvös éjszaka teljesen érződik, főleg a régi házakban. Fűtés nincs és szerintem a hőszigetelés is gyengécske. Megkérdeztem Suginishit, hogy hidegebb téli éjszakákon mi a szitu. Az első megoldás, hogy többen alszanak egy szobában és melegítik a teret, következő a dupla, vagy tripla dunyha, de ha nagyon hideg van, forró vízzel töltenek fel egy speciális futtont és az a test melegétől sokáig, majdnem reggelig kitart. Becslése szerint 15 fok körül lehet a szobában a hidegebb éjszakákon, ezért néha használnak hordozható, elektromos melegítőt is. A forró, párás nyári éjszakákon sem lehet kellemes az éjszakai alvás, főleg az olyan régebbi házakban, ahol nincs légkondicionálás. nekünk nagyon kellemes időnk volt, jól aludtunk. Mi csak a filmekből ismerjük, ahogyan a szamurájok széjjelhasítják a japán ház tolóajtajait. A háznak néhány újabb részét leszámítva, itt is minden helység tolóajtós volt.

Fontos szokás, amiről még nem írtam, hogy szinte mindenhol le kell venni a cipőt. Így van ez nálam az étkezőben is, ahol kis fakkokban mindenkinek külön-bejáratú papucsa van, csak azzal lehet bemenni az étkezőbe. De így van ez például az orvosi rendelőben, sok munkahelyen (nálunk nem, de itt mindenkinek van benti használatú szandálja az asztal alatt) és természetesen minden lakásban. A tatamis szobákba kizárólag mezítláb, vagy zokniban lehet bemenni. A gyékény-tatami azért terjedt el, mert egyrészt természetes anyag, a rizsföldeken termő Igusa nevű gyékényből készül, másrészt nyáron, átszellőzik és hűvösebbet biztosít, télen meg megtartja a meleget. Az 1x2m-es elemeknek sötét szövetű kerete van. Takai kolléga, aki éppen most építi a házát, és akinek a felesége a tea-ceremónia mesterhölgye, tervez egy hagyományos japán tea-szobát tatamival. Többször szóba kerül közöttünk, hogy áll az építkezéssel, és éppen a múltkor mesélte, hogy nem tudják milyen színű legyen a tatami szélén lévő szövet. Ha jól emlékszem sötétzöld lesz, de könnyen lehet, hogy náluk veszek majd részt életem első tea-ceremóniáján. Elvileg meglesz a ház mielőtt hazamegyek, remélem, összejön a találka a Takai családdal is.

(Ezt most zárójelben :-) Ő az, aki olvassa a blogot automatikus fordítással, így most remélem tudja, hogy továbbra is szívesen meglátogatnám. Itt üzenem neki, hogy, ha olvassa, akkor küldje már el azokat a fotókat, amiket a házépítés indításakor készített a "japán ház-építés-indítás szertartásról". Már háromszor megígérte, de nem küldte. Ha láttok majd ilyen fotókat, akkor Takai megértette, hogy küldje el a képeket, azaz jó a Google automata fordítója. Takai, várjuk a képeket :-))

Visszatérve a Suginishi házra, még a vacsora magasságában volt egy érdekes dolog, amit el akarok mesélni. Hagyományos japán házakban általában külön szoba van visszavonulásnak, meditációnak, imádkozásnak, köszönetnyilvánításnak, stb. A Suginishi családnak is van egy ilyen szobája, ahol a szoba egyik sarkában van egy kis szentély. A nagymama (japánul obaa-san) minden reggel és este imádkozik itt. Köztudott, hogy a japánok nagyon szeretnek ajándékozni, 3 napos hétvége után, visszafele jövet pl. Suginishi minden haverjának hozott ajándékot, keze, lába, hónalja tele volt ajándékokkal. Jellemzően a munkahelyi kollégák is megajándékozzák egymást: ha valaki elutazik valahova, onnan általában a közvetlen kollégáinak hoz egy kis meglepetést, többnyire egy olyan kis finomságot (csokit, kekszet, sütit vagy hasonlót), ami az adott hely jellegzetessége. Mi is hoztunk Hirosimából minden csoporttagnak, de szinte minden héten kapok én is valamit valakitől. Én is készültem egy kis csomaggal, maradt még Szamos Marcipánom, egy csípős paprika, meg egy hagyományos. Gondoltam ez elég egyedi, ezt raktam egy kis csomagba és vittem a családnak, bort akartam, de Suginishi mondta, nem isznak. Persze sörrel kínált az apukája este. Mindegy, úgy tűnt nagyon örülnek az ajándéknak, meg annak is amit Suginishi vitt. Amit el akartam mesélni ezzel kapcsolatban az, hogy a kapott ajándékot a szentély elé helyezik, és imádkozva köszönetet mondanak érte, majd ha jól értettem egy napra ott is marad. Ebben a külön szobában voltak még képek a családi felmenőkről, néhány családi oklevél továbbá, egymás mellett a korábbi császár és császárné képe. Nem akartam ilyen sokat írni a házról, de talán nem baj, lesz még egy hirosimai fejezet. A mai részhez tartozó képeket itt találjátok.

Folyt. köv.
Csók a pereputtyomnak és Üdv Mindenkinek,
Boti