Kis túra Hakone-ban

Szombaton Hakone-ban jártam egy kedves kolléganőmmel, Chizu-val. Viszonylag közel van, kb. 1 óra alatt érhető el vonattal. Szerencsére az idő is kedvezett és egy napos bérlettel körbejártuk a vidéket. Hakone a japánok egyik kedvenc kirándulóhelye, ahova családosok, idősek, fiatalok, bárki nyugisan eltölthet egy-két napot. Alapvetően kirándulóhely, amely kocsival, busszal és vonattal is megközelíthető. Közel van a Fuji-hoz, szép időben gyönyörű látvány, főleg ősszel a színes fákkal vagy tavasszal a virágzás idején. Tokyo-ból is sokan jönnek, turisták is vannak szép számmal.



A napos jegy (pontosabban a legalább kétnapos) Odawara-ból, gyakorlatilag a tengerszintről indul és egy rövid vonatozás után jut el az ember Hakone-Yumoto-ba. Innen egy kis hegyi-vasút, cikk-cakkban visz fel Gora-ba (Ez, ha jól emlékszem 550m magasban van). Innen megy fel 750 m-re egy kábelvonat, majd át lehet szállni egy kabinos felvonóra, ez visz a túra legmagasabb pontjára, ami Kékestető magasságú (1044 m). Van a helynek egy magasabb csúcsa is (1500 m-es), de azt külön kabinnal lehet csak elérni.
A hegy vulkanikus és intenzív kénes tevékenység zajlik a bendőjében. Ezt a túra tetején lévő állomáson lehet érezni és látni. Egyrészt a hegy párásan "füstöl", de a "szulfidos illatát" is érezni már a kabinban. Forró kénes víz bugyborékol több helyen, amiben ezrével főznek tojást. A tojásfőzés érdekessége, hogy a főzés a kénes vízben fekete héjú tojást eredményez. Locsolni és verset mondani nem kell, de szép summa jenért 5 darabot lehet vásárolni kis zacskóban és ehhez még pici zacskó sót is adnak. A népek megveszik és ott helyben elfogyasztják. Így tettem én is, sima főtt tojás.
Csináltunk egy halom fényképet, a Fuji teteje sajnos nem volt még havas és a fák is csak most kezdenek színesedni, de lett pár jó kép. A következő kabinos felvonóval tovább mentünk, ez már levisz az Ashi-tóhoz. A napijegy árában benne van a hajózás is, méghozzá japán kalózokkal. Fiaim imádták volna: igazi, régi, ágyús, árbocos, kalózos hajó (másolat). Képzeljétek: japán kalóz, két olyan fogalom, ami nehezen passzol össze, de a hajón lévő kölkök imádták. A tó valahol 700 m magasban van és gyönyörű a táj. A másik parton sétáltunk egyet, majd innen busszal jutottunk vissza a kis vasúthoz Hakone-Yumoto-ba. Helyi jellegzetesség a soba nevű étel, ez volt az ebédünk, sajnos elfelejtettem lefényképezni, de a lényeg, hogy adott egy nagyobb adag tészta és ezt vagy melegen különböző feltétekkel vagy hidegen különböző egyéb (tempura, párolt zöldség, gomba, stb.) ételekkel közösen szolgálják fel. Most próbáltam először a hideg verziót, jobban ízlett mint a feltétes meleg. Japánban viszonylag hamar sötétedik, így kb. 6-ra már vissza is értünk, de szinte biztos, hogy 2-3 hét múlva, amire színesbe borul az erdő, visszamegyek fényképezni és egy túrát meg egy fürdőzést is beiktatok a programba. Csak legyen jó idő.

Üdv Nektek és persze csók a pereputtynak, a képeket itt találjátok.