De lássuk akkor, hogyan is volt. Történt ugyanis, hogy éppen a hosszú, 3 napos hétvégére vásároltam be péntek délelőtt és úgy döntöttem, hogy "most aztán félre az előre elkészített kajákkal", magam készítek valami nem túl bonyolult finomságot hétvégére. Arról már regéltem, hogy a kaja Japánban rendkívül minőségi és így van ez a legutolsó kis sarki boltban is, ahol minden kapható, frissen és persze gyönyörűen csomagolva. Péntek reggel a Yamaka kisboltban (ez kb. hasonló mint nálunk a CBA) szemezgettem a husikkal és tudjátok, olyan igazi háziasszony módjára, kb. 10 percnyi tapogatás, nézegetés, szimatolás, lejárati idő többszöri ellenőrzése után sikerült is kiválasztottam a nekem legjobban tetsző disznóhús szeleteket.
Akkor még úgy gondoltam, hogy csak simán kisütöm flekkennek. Azt is tudni kell, hogy a hús szép vékony szeletekre volt felvágva és 7 db volt a csomagban. Nos ebből kettőt, fokhagymás besózás után ki is "gyorssütöttem" péntek délután. Finom volt ugyan, de még akkortájt beszéltem a kis feleségemmel és ő mondta, hogy inkább rántsam. Ha nincs is morzsám legalább szerezzek be lisztet és tojás-liszt kombinációban bundásítsam. Mondtam majd meglátom...Szombaton felszívtam magam és képzeljétek sikerült beszereznem lisztet meg japán panírmorzsát is. Nagy szerencsére a boltban a kaják többségén képek is vannak, ebből tudtam következtetni, mi micsoda. Uzsgyi haza, szombat délben neki is álltam. Azt előre tudtam, hogy egyszerre 3 edényt vagy tányért a konyhámba elhelyezni picit nehéz lesz, de ez nem szegte kedvem.
Szóval vagy paníroztam már életemben, vagy nem, azért a perifériás látásomra hagyatkozva annyi nekem is megmaradt, hogy 3 cuccban kell a sütés előtt megmártani a husikákat. Azt is tudtam, hogy a panír-morzsa az utolsó. Gondolom, kitaláljátok, hogy a lisztet és a tojást rossz sorrendben használtam, először a tojást oszt a lisztet. Persze gyanús volt, hogy a morzsa nem igazán akart ráragadni a husira, de én ezt a morzsa-rakoncátlanságot a japán mivoltára fogtam és az is gyanús volt, hogy a tojásból szinte alig fogyott valami. Amatőrségemet tetézi, hogy mindezek ellenére minden húst hasonló sorrendben, ugyanúgy paníroztam be és nem változtattam a technológián real-time.Hogy jobban elférjek, a villanytűzhely tetejére helyezett tányérba tettem a sütésre váró húsokat, de közben, ahogyan az a panírozáskor lenni szokott, liszt, morzsa, morzsa-liszt-tojás és ezek véletlenszerű kombinációja néha elkallódik a tányérok között. Ez persze nálam is így történt és nem lévén hely, a maradékok közül némely a villanytűzhely spirálja alatt kötött ki.
Nem igazán akartam, hogy ez a cucc beégjen és büdös legyen, ezért miután a magam módján mind az 5 húst bepaníroztam és a megmaradt alapanyagot kidobtam (szinte teljes egészében mind a 2 tojást :-)) belefújtam a tűzhely spiráljai közé, hogy onnan kikerüljön legalább a morzsa és a liszt. Ekkor következett be a második, sokkal nagyobb gubanc, ugyanis sikerült az összes öt évvel ezelőtti lakó korábbi, kisebb méretű, erősen megégett, mobilis kajamaradékait kifújnom. A kiáramló fekete részecskék egy része a fáradtságosan és igen gondosan előkészített panírozott húsokon landolt így kb. további fél órámba telt, amíg a molekula méretű fekete részecskéket nagyjából eltávolítottam az előkészített husikákról. A nagyon picik benne maradtak de tudom, hogy a 170 Celsius fokos olaj rendesen kifertőtlenítette. Azt már csak mellékesem említem meg, hogy a dobozos söröm a sütés indulásakor teljesen elfogyott, de se gond abból most van egy tálcányi. Képzeljétek a sütés simán ment, nem égett oda, ugyan a panír picit hiányos lett, de nagyon-nagyon-nagyon finom lett. Tényleg. 
Csupán a mennyiséget kalkuláltam el picit, de ezzel sem volt nagyobb gond, mert az előkészület hossza miatt sokkal éhesebb lettem. Megettem mindet, magyarosan jól laktam, majd délután következett a felvilágosodás, amikor aranyos feleségem elmagyarázta a panírozás sorrendjét. Tudom, hogy férfi társaim közül sokan aktívan szakácskodnak és kiröhögnek, de nekem ez tényleg az első nagy panírozási élményem. Kívánok jó étvágyat mindenkinek a szombati ebédhez, most van éppen ebédidő otthon.
Boti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése