Már korábban írtam, hogy Takai-san építkezik. Végül is az építkezés befejeződött, látogatóba voltam náluk a hétvégén. Akárcsak a Suginishi családnál, itt is történelmet írtam, mert én voltam az első igazi vendégük. Nem úgy külföldi, hanem csak úgy vendég. Ha jól emlékszem, nyár derekán kezdtek el építkezni és akárhányszor találkoztunk, Takai panaszkodott, hogy csúszás van, gondok vannak... Valami gond volt a papírokkal is, mert pár centiméterrel máshol volt terven mint, ahol lennie kellett volna (nem méter, néhány centiméter!!!!!), ezért nem kezdhették el, aztán sok volt az eső, stb. stb. Ehhez képest, magyar viszonyokhoz mérve, szupergyorsan elkészült. Persze tudom, itt könnyűszerkezetes a technológia és sok minden modulosan vásárolható, mint pl. a fürdőszoba, de a lényeg, hogy nem tökölnek sokat. Megállapodás után megbíznak egy mestert, az jön, megcsinálja és beköltöznek. Takai nem tákolt, fusizott meló után otthon. Meséltem nekik, hogy nálunk ez általában máshogyan szokott menni, sokan még 8-10 év után sem tudják befejezni, nem igazán értették, ez, hogy lehet. A hitelt, mikor, hogyan és kinek adják azt nem tudom, de flottul ment minden.
A japánok nem is vágnak bele addig, ameddig nincs meg teljesen a fedezet és a hitel. Takai-ék a cég által biztosított pici lakásban éltek, amikor meg megszületett a gyerek, átmehettek egy nagyobba, de az is kicsi volt. Ott 10 évig laktak, mire ezt összehozták. Közel van az irodához, Yokohama Totsuka részén, iskola is közel, kényelmes a gyerekeknek, mindenkinek. Kulturált, nyugodt környéken van és nem csak kívülről, hanem belülről is készen van, ami tekintve a nagyjából fél évet, szintén szép teljesítmény. Biztosan vesznek majd még dolgokat, de japán visszafogottsággal mérve már most be van rendezve. Takai felesége kérésére egy hagyományos teázóhelység is készült, ebben most éppen a március 3-án (Ez nem véletlen, hisz
március 3. az év harmadik hónapjának harmadik napja és köztudott, hogy a japán vallásokban fontos szerepe van a számoknak) esedékes Babák Napja, vagy Lányok Napja kapcsán (
Hinamatsuri (ひな祭り-ひなまつり), egy feldíszített lépcsőzetes állvány volt elhelyezve, amin gyönyörű japán viseletben kis babák voltak elhelyezve. Japán hagyomány szerint hasonló berendezéssel díszítik azokat a házakat, ahol kislány is van. De nem csak a házakban, hanem talán kültéri helyszíneken is látni majd hasonló díszítéseket március elején. A lépcsőzetesség, nem meglepően, hierarchiát reprezentál, aminek a legtetején van a császári pár, alattuk pedig a szép fokozatosan a különböző funkciójú alattvalók.
A hagyomány a Heian korszakból származik, akit jobban érdekel a fenti linken írnak róla többet. De nemcsak lányok napja, hanem fiúk napja is van május elején. Valójában ez nem fiúk napja, hanem a
gyerekek napja Japánban, de tudjátok, itt elég férfiközpontú minden. Gondolom kitaláltátok, május 5-én, az ötödik hónapjának ötödik napján. Olyankor a házak előtti részre tűznek hal formájú zászlókat, a belső házi díszítés pedig hagyományos japán harcosokat, vagy azok öltözetét reprezentálja. Picit eltértem a tárgytól, azzal zárom, hogy nagyon jól éreztem magam Takai-éknál, UNO-ztunk is a gyerekekkel és délután az ebéd után spéci zóld teát ittunk, aminek az elkészítésébe én is egy picit besegítettem. Néhány képet készítettem,
itt találjátok őket.
Már korábban írtam, hogy Takai-san építkezik. Végül is az építkezés befejeződött, látogatóba voltam náluk a hétvégén. Akárcsak a Suginishi családnál, itt is történelmet írtam, mert én voltam az első igazi vendégük. Nem úgy külföldi, hanem csak úgy vendég. Ha jól emlékszem, nyár derekán kezdtek el építkezni és akárhányszor találkoztunk, Takai panaszkodott, hogy csúszás van, gondok vannak... Valami gond volt a papírokkal is, mert pár centiméterrel máshol volt terven mint, ahol lennie kellett volna (nem méter, néhány centiméter!!!!!), ezért nem kezdhették el, aztán sok volt az eső, stb. stb. Ehhez képest, magyar viszonyokhoz mérve, szupergyorsan elkészült. Persze tudom, itt könnyűszerkezetes a technológia és sok minden modulosan vásárolható, mint pl. a fürdőszoba, de a lényeg, hogy nem tökölnek sokat. Megállapodás után megbíznak egy mestert, az jön, megcsinálja és beköltöznek. Takai nem tákolt, fusizott meló után otthon. Meséltem nekik, hogy nálunk ez általában máshogyan szokott menni, sokan még 8-10 év után sem tudják befejezni, nem igazán értették, ez, hogy lehet. A hitelt, mikor, hogyan és kinek adják azt nem tudom, de flottul ment minden. 
A japánok nem is vágnak bele addig, ameddig nincs meg teljesen a fedezet és a hitel. Takai-ék a cég által biztosított pici lakásban éltek, amikor meg megszületett a gyerek, átmehettek egy nagyobba, de az is kicsi volt. Ott 10 évig laktak, mire ezt összehozták. Közel van az irodához, Yokohama Totsuka részén, iskola is közel, kényelmes a gyerekeknek, mindenkinek. Kulturált, nyugodt környéken van és nem csak kívülről, hanem belülről is készen van, ami tekintve a nagyjából fél évet, szintén szép teljesítmény. Biztosan vesznek majd még dolgokat, de japán visszafogottsággal mérve már most be van rendezve. Takai felesége kérésére egy hagyományos teázóhelység is készült, ebben most éppen a március 3-án (Ez nem véletlen, hisz március 3. az év harmadik hónapjának harmadik napja és köztudott, hogy a japán vallásokban fontos szerepe van a számoknak) esedékes Babák Napja, vagy Lányok Napja kapcsán (Hinamatsuri (ひな祭り-ひなまつり), egy feldíszített lépcsőzetes állvány volt elhelyezve, amin gyönyörű japán viseletben kis babák voltak elhelyezve. Japán hagyomány szerint hasonló berendezéssel díszítik azokat a házakat, ahol kislány is van. De nem csak a házakban, hanem talán kültéri helyszíneken is látni majd hasonló díszítéseket március elején. A lépcsőzetesség, nem meglepően, hierarchiát reprezentál, aminek a legtetején van a császári pár, alattuk pedig a szép fokozatosan a különböző funkciójú alattvalók. 
A hagyomány a Heian korszakból származik, akit jobban érdekel a fenti linken írnak róla többet. De nemcsak lányok napja, hanem fiúk napja is van május elején. Valójában ez nem fiúk napja, hanem a gyerekek napja Japánban, de tudjátok, itt elég férfiközpontú minden. Gondolom kitaláltátok, május 5-én, az ötödik hónapjának ötödik napján. Olyankor a házak előtti részre tűznek hal formájú zászlókat, a belső házi díszítés pedig hagyományos japán harcosokat, vagy azok öltözetét reprezentálja. Picit eltértem a tárgytól, azzal zárom, hogy nagyon jól éreztem magam Takai-éknál, UNO-ztunk is a gyerekekkel és délután az ebéd után spéci zóld teát ittunk, aminek az elkészítésébe én is egy picit besegítettem. Néhány képet készítettem, itt találjátok őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése