Mito, Ibarakiban

Kissé le vagyok maradva a beszámolókkal, de sajnos - pontosabban szerencsére - nem volt sok időm a hétvégén. Ezt a fejezetet is kétszeri nekifutásra tudtam csak megírni. Az előző hétvégén nagyon szép idő volt, sőt szombaton egy picit talán túl hideg is, így már a hét közepén, várva a jó időt, elhatároztam, hogy szombaton vagy vasárnap elmegyek kirándulni. Picit keresgéltem, merre menjek, így lett a döntés Mito, ami északra kb. 100 km-re van Tokyo-tól. Én meg 80-ra délre, így csak két vonatváltással érhető el. Mellékesen jegyzem csak meg, hogy jól induljon a szombat, megint arra ébredtem hajnalban, 4 körül, hogy mozog az ágyam. Volt egy kisebb földrengés, de már én is kezdem megszokni őket. Annak ellenére, hogy messze van, azért döntöttem Mito mellett mert itt található Japán egyik legszebb kertje a Kairakouen. Sőt azt tartják róla, hogy a legszebb háromban is benne van. A második érv pedig az volt, hogy most van éppen a szilvafa virágzás és a mitoi parkban az eredetileg ültetett 10.000 (igen, kiírva is: TÍZEZER) szilvafából még most is megvan 3.000, és a turistakönyvek éppen a február végét vagy a március elejét javasolják a látogatásra. Szombatonként általában hosszan alszom, de most erőt vettem magamon és hat előtt felkeltem, ami azt eredményezte, hogy már 7 előtt vonaton voltam. A tokyoi váltásnál véletlenül egy lassabb vonatot fogtam ki, így majdnem fél 11-re értem csak Mito-ba. Ez végül azért nem volt túl nagy baj, mert éppen ekkorra kezdett felmelegedni az idő. A kert valóban nagyon szép, nem túl nagy, keresztbe-kasul körbejártam, van benne bambusz és cédrus erdő, rengeteg szilvafa, ami szerintem csak kb. két hét múlva lesz gyönyörű virágos. Kis tavacskák, pihenőkkel, érdekes formájú fenyők (nekem ezek tetszettek a legjobban) és füves területek, amelyek most nagyon sárgák. Középen, az erdős sáv mellett, van a híres alapító, Tokugawa sógun korabeli rezidenciája. A mostanit a háborús bombázások után építették újra. A rezidencia és a park a sógun, valamint akkoriban egyedülállóan, a pórnép pihenését, kikapcsolódását és a művészeti hajlamok kibontakoztatását szolgálta. (Na ezt jól megfogalmaztam, remélem értitek...) A kis épületet a cipő levétele és egy jelképes összeg befizetése után körbejárható. Ezt én is megtettem, de a végére nagyon fázott a lábam.
Sok képet készítettem, hadd beszéljenek azok helyettem. Csak néhány dolgot jegyzek meg. Elképesztő tisztaság van a park körül és természetesen bent is, de előtte, a bejáratnál, igazi japán módra elég sok csiri-csáré, "falusi búcsú"-szerű árus és kajálda, még majomtornáztató mutatványos is volt, ami nem illett képbe. A parkolás, az autós és a vonatos megközelítés totálisan kitalálva, mindenki nyugodt, kivárja a sorát, nem rohan senki. Bent a kertben szép lánykoszorút és korabeli ruhába öltözött csoportot is lehetett fényképezni. Köztudott, hogy a japánok minden évben nagy jelentőséget tulajdonítanak a virágzásoknak, a tavasz eljövetelének és úgy általában a természetnek. A fák mellett sokan képesek akár fél óráig gyönyörködni egy-egy szép bimbózó virágban, mutogatják egymásnak, megbeszélik. Valószínűleg a színeket és a szirmok állását, nem tudom, de tényleg több percen keresztül elemzik a virágocskákat. Többen nagy teljesítményű objektíves fényképezőgépekkel kattintgatnak, keresve a legjobb szögeket és fénybeállítást, legtöbbjük idősebb. Az elkerített japán kert mellett van egy nagyobb, nyitott szabadidős park szép tóval a közepén, ami körbe nagyjából három és fél kilométer. Engem egy picit Klagenfurtra emlékeztetett. Visszafele a tó mellett sétáltam az állomásig, közben több fekete hattyúval is találkoztam. Mito az Ibaraki prefektúra központja és ebben a prefektúrában van a Hitachi nevű város is, ahonnan a cég nőtte ki magát és amiről a nevét kapta éppen 100 évvel ezelőtt. A központ most is ott van, a kollégáim sokszor utaznak ide, de többségük csak elrobogott a park mellett. A prefektúrát Tokyo-val összekötő vonalon Hitachi vonatok járnak, éppen ilyennel jöttem én is vissza, a képek között láttok ilyet is. Rengeteget gyalogoltam és nagyon szép volt annak ellenére, hogy még nem borult teljesen virágba csak némelyik fajtájú szilvafa. A közeljövőben majd következik a vasárnapi beszámolóm, ami szintén nagyon érdekes volt, ne szalasszátok el...

Tsók
Boti