Subic, Fülöp-szigetek

Sziasztok!

Tegnap írtam, hogy a dzsungeles túráról is beszámolok, nos picit hamarabb hazaértem, megpróbálom röviden leírni. A HITACHI manilai cégénél amerikaiak is dolgoznak. A múlt héten ketten voltak és kitalálták, hogy elmennek a kisbuszukkal Subic-ba, ahol az egyikük, Russel, még a 70-es évek elején katonaként szolgált. Subic, és a hozzá tartozó öböl volt a második világháború után az egyik nagy amerikai katonai bázis, itt dolgozott Russel egy anyahajón, amikor én 3 éves voltam. Mondanom sem kell, hogy szívesen elfogadtam a meghívást, csak mivel nem készültem rá, szombaton a taxisofőrömmel szandált vásároltunk, de ezt a sztorit már ismeritek. Kísérőként csatlakozott hozzánk egy fülóp-szigeteki srác is, Rhodell. Manilától az út kb. 2,5 óra így korán reggel indultunk a szállodából. Rhodell kicsit másnapos volt a szombati tivornyája után, de a megbeszélt időben, reggel 7-kor ott volt a szálloda halljában. Előtte nézegettem a térképet és arra gondoltam, hogy elég rossz lehet az út mert nem tűnt távolinak Manilától. Mondták, hogy van "hájvéj", de nem igazán hittem benne, hogy végig autópálya. Hát rendesen ledöbbentem. Tuti fix, hogy itt is sokat kiloptak belőle és nem tudom mennyi idő alatt készült el, de jóra sikerült és a táj is gyönyörű volt. Az ide kapcsolódó albumban találtok képeket.

Az amcsik teljes kivonultak, jelenleg egy nagy koreai hajóépítő üzem, tengerpart, nemzeti parkosított dzsungel, ahol korábban az amerikaiak gyakorlatoztak és a Fülöp-szigetek egyik legnagyobb tigrisekkel és krokodilokkal teletűzdelt vadasparkja van itt. A félsziget nyugati oldala a szörfösök paradicsoma, de ott nem jártunk. Jártunk viszont dzsungel túrán, ahol a kísérőnk megtanította, hogyan lehet vizet fakasztani a dzsungel különböző növényeiből,



és bambuszból faragott egy fullos konyhai készletet is. Nem viccelek, csinált bögrét, tányért, kanalat, fogpiszkálót, rizsfőző edényt



és a legvégén száraz bambuszból tüzet csiholt.



Persze mindehhez egy nagyon király, kiélezett dzsungel-szablyát használt. Meg is kérdeztem tőle, mi van, ha ezt az ember otthon felejti és a dzsungel szélén található ABC-ben sem tud vásárolni, vagy, ha ne adj Isten, lezuhant és a repcsi romjai között sincs ilyen szerszám... Na akkor mi van? Biztosan sokan megkérdezték tőle, mert jó angolsággal rögtön rávágta, hogy: AZ BUKTA BARÁTOM. Gondolom minden amerikai katonának van ilyen kése, csak a magyar turista értetlenkedik. Finoman fogalmazva, a dzsungel picit meleg és nyirkos volt, szerencse, hogy két pólót vittem, mert ismeritek az amcsi légkondis szokásokat, keményen behűtöttek utána és ronggyá ázott az első pólóm, tuti megfáztam volna.

A dzsungel után a vadasparkba mentünk, kb. 3 órás program, kis vonattal, tigrises szafarival, szavanna látogatással, krokodil etetéssel és bennszülött tánccal. A tigrisek csirkét falatoztak a kocsijaink tetején. A krokodilok is belógatós módszerrel. Kísérőnk azt mondta, hogy több, mint 100 van belőlük. Beszéljenek helyettem a képek és a videók.



A nap végén Subic-ban kajáltunk, a tengerparton. Sajnos fürdőzésre nem került sor, de én térdig belementem a vízbe. Igen kellemes, kb. 28 fokos lehetett, kis feleségem is vígan, gondolkodás nélkül belegázolt volna. Szóval, teljesen más a kép, ha kimegy az ember a városból, nagyon örültem, hogy ez összejött. Kb. 3 hét múlva megyek vissza Manilába, remélem a másik irányba is kifigyelünk majd. Van egy tó Manila mellett, a közepén egy kis sziget, vulkánnal. Szívesen megnézném... Tudjátok mit, meg is fogom, és majd írok róla...

Sziasztok,
Csók a családomnak, hiányoztok
Boti, Apa, kinek mi... :-)