Újra Manilában

Sziasztok!

Újra Manilában vagyok és csak remélem, hogy a múltkori gyomorbajom egyszeri alkalom volt, talán átestem az ázsiai kaja tűzkeresztségén. Most mindenképpen jobban vigyázok majd. A szálloda nem változott semmit, lassan hazajárok ide, egyre magasabb emeleteken kapok szobát (most a 21-en lakom), kezdenek megismerni a szállodások. Kicsit kezdem úgy érezni, mint amikor Budapestről Milánóba mentem többször ugyanabba szállodába. A szállodát leszámítva (Diamond Hotel Manila), kb. úgy lehet elképzelni, mintha Európán belül Svájcból Albániába menne az ember. Óriási szegénység kint az utcán, Koli-Barni korú kölkök már kéregetnek az autók között, rengetegen laknak nejlontakarók alatt elképesztő körülmények között, szomorú a kép az utcán. A statisztika szerint a filippínók 30%-a napi 1 dollárnál kevesebből él. Persze látni jómódúakat és kőgazdagokat is. A hétvégén kiruccanok majd készítek majd képeket és küldök is.

Szegénység ide vagy oda, a mentalitás teljesen más mint Japánban. Ott mindenki zárkózott, ha nem beszéled a nyelvet, minimális az esélyed haverkodásra. Itt bárkivel két perc alatt lehet beszélgetni, tudniillik mindenki beszél angolul. Az utcai táblák jelek is angolul vannak, rengeteg az angol adó és a természetük is latinos, érezni a spanyol hatást. Sőt itt Talmácsit is meg tudom nézni a tévében, Japánban erre semmi esélyem, csak basebal megy. ...Na jó néha egy kis japán foci.

Írtam már korábban, hogy a szálloda nagyon jó. A szobám kétszer akkora, mint Japánban a teljes lakásom és a HITACHI dolgozók továbbra is kiváltságokat élveznek. Az egyetlen baj, hogy egyedül nem szívesen megy ki az ember az utcára, ha többen vagyunk , akkor is csak a közelbe. De a hétvégén befizetek egy csoportos túrára és körbemegyek a városban. A hitachis "munkás-buszunk" pedig továbbra is nagyon-nagyon korán indul...

Üdv.
Mindenkinek
Egyelőre nem tudok képeket felrakni