Lejtőzés Atamiban

Ma munkaszüneti nap volt (2010, November 3.), mert itt Japánban ma ünneplik a kultúra, a szerelem és szabadság ünnepét. Igen, képzeljétek ilyen is van. Még ebben a hónapban, 23-án ünnepelik majd a munka ünnepét, akkor is szünnap lesz majd mindenhol. Sok évközi, egynapos ünnepük van a japánoknak, itt találtam egy összefoglalót angolul: akit érdekel. Kultúra ide, szerelem oda, 3 kollégámmal közösen mi Atami-ba utaztunk egy hagyományosan, rendkívül "kulturált", termálvizes japánfürdővel is rendelkező szállodába, pontosabban ryokan-ba, az Edo időszakból származó tipikus szálláshelyre. Az angolul tudók itt részlettesebb leírást is találnak: "Ryokan". Atami kb. másfél óra alatt érhető el tőlünk vonattal, nagyon közel van az előző bejegyzésben leírt Hakone-hoz, az óceán partján, körbevéve magas hegyekkel, ahonnan a termálvíz ered. A termálforrásairól, halászatáról és kirándulóhelyeiről ismert. Sokan járnak ide Tokyo környékéről hétvégékre vagy akár egy teljes vakációra, könnyen megközelíthető.
Előrebocsátom, hogy nagyon szuper volt, talán majd a képekből is kiderül. Tegnap este fél hét körül érkeztünk, a szoba le volt foglalva már a múlt hétről. Már a munkahelyen eldöntöttük, hogy este vörösborozunk. Katsumura és Suginishi is értője és kedvelője a boroknak, így az állomásról a szállás felé menet az ő vezérletükkel chilei és francia bort vásároltunk, amit aztán éjjel 1-ig a lefekvés előtt el is fogyasztottunk. Előre én nem tudtam, de mind a négyen egy nagy szobát kaptunk, 16 tatamisat (a legnagyobbat a szállodában). A szállás árában benne foglaltatott egy kiadós (rendkívül kiadós) vacsora, japán típusú reggeli és korlátlan fürdőhasználat. A hagyományos japán szálláshelyet ryokan-nak hívják, ez a szálloda is hasonló volt. Tatamis szoba, étkező és alvó egyben, az alvás pedig a hirosimaihoz írásomhoz hasonlóan a földön, matraccal és nagy dunyhával. Érkezéskor az ember megválik a saját dolgaitól, na jó, alsógatya marad, a többit bestokizza a szekrénybe, és magára ölti a ház által biztosított yukata-t, az egyszerű kimonót, természetesen, annak is a férfi változatát. Hasonló a mi fürdőköpenyünkhöz, de nem annyira vastag és nagyon kényelmes. Adott hozzá egy selyemöv, amit duplán megkötsz magadon, a csomós részét hátranyomod és egy kis mellénykét is magadra vehetsz a hűvösebb időben. Az első képen láthattok benne a engem is. "Nyugtatóként" kaptunk egy forró zöld teát majd irány a fürdő. A szállás fürdője az épület tetején helyezkedett el, volt kinti és benti része. Elég hűvös volt már este, de a kinti részben ücsörögtünk. Korábban már írtam, hogy mielőtt az ilyen fürdőkbe beléphet az ember, egy hosszú szertartás keretében nagyon alaposan le kell mosdania. Ez teljesen hasonló volt itt is, mindent biztosított a szálló fürdője, az egyenként sterilizált fésűktől, a borotván keresztül a testápolóig, még fogkefét is kaptunk. Ez után kb. 15-20 perces ücsörgés következett a kis medencében, ahonnan gyönyörű látvány a kis kikötő és a város. A fürdés végén zuhany, gatya, yukata vissza és irány a szobánk, ahol addigra a személyzet előkészítette a fejedelmi vacsorát. Nem választás alapján megy, előre megvolt az a menü, amit felszolgáltak. Mindet egy idősebb vendéglátó hölgy, nem nevezném gésának, rendezett. Mi csak bedöglöttünk a földre helyezett párnaszékbe és egymás után kaptuk a fogásokat. Nem számoltam, de legalább 10 volt belőle, rengeteg hal, kis rák, nagy rák, polip, nyersen és/vagy főzve, zöldség, leves, stb. Mindenkinek személyes kis főzőhelye volt, ahol mindent annyira főzött meg, amennyire akart. Majdnem minden nagyon finom volt, a végén a levest és a rizst már nem is tudtam megenni. Beszéljenek helyettem a kajáról készült képek.
Vacsora után újból fürödtünk egyet, egy picit rövidebbet, majd a szobánkban borozgattunk és beszélgettünk majdnem egyig. Még a második fürdésünk alatt a személyzet lecserélte a kis asztalokat 4 fekhelyre.
Reggel 6 után Suginishi-vel felkeltünk, újból fürdés, de most már a nappali és szerencsére napos kilátással a hegyekre és az óceánra. Ezt követte a reggeli, ami szintén japán típusú, sok rizzsel meg mizo levessel, sült hallal, stb. stb.. Én kevésbé kedvelem, de most elfogyasztottam, egészen tűrhető volt. 10-kor kellett elhagyni a szállodát, ami után visszasétáltunk az állomásra, mert amúgy túl sok látnivaló nincs Atamiban. Az állomás mellett végigsétáltunk az árusok során, aminek a végében van egy működő termálforrás, néha elég erősen kilövell. A mellette lévő kis medencében a járókelők is megáztatják a lábukat, amit képeken is láthattok. Végül megvettük a szokásos ajándékot a kollégáknak és kb. du. 1-re vissza is értünk Yokohama-ba. Az összes kép itt!

Üdv. Mindenkinek,
Ez nagyon jól telt