A múlt hétvége vasárnapjának beszámolójával még adós vagyok. Van a munkahelyen egy nagyon kedves kolléganőm, akivel igen jó barátságban vagyok. Ha emlékeztek az őszi hakonei túrámra, ott is vele voltam először. Matsumoto Chizu-nak hívják, a keresztneve a Chizu. Nos megbeszéltük, hogy jó idő lesz hétvégén menjünk el valahova a közelbe kirándulni. Ő éppen vasárnap ért rá. Kérdezte mi legyen, de én ráhagytam, hadd találja ki ő a programot, amúgy is jobban ismeri a környékbeli lehetőségeket. Azt találta ki, hogy először az Odawara melletti Kazama-ba menjünk, ami a halkészítményeiről híres. Kifejezettem a különleges "halkolbász" vagy inkább a "halsüti" érdekes készítménye a helynek, japánul kamaboko 蒲鉾. Ez egyfajta sűrített halpaszta, ami különböző, leginkább fehér húsú halakból készül és formázás után vagy gőzölik vagy pedig megsütik. Ettem már Hirosimában a sült verzióból, akkor azt mondtam róla, hogy a halból készült kürtöskalács. Kazama-ban meg van egy híres kamaboko készítő üzem és naponta, némi pénzmag ellenében, négy csoportba osztva a látogatók is megkísérelhetik elkészíteni a saját kabamoko-jukat. Hát ide látogattunk el délelőtt és én is kipróbálhattam a kamaboko készítést. Beöltöztettek minket, majd kézmosás és rövid bemutató után mindenki készíthette a saját "sütijét". A lényeg, hogy egy nagy márványlapon lapos, hosszú késsel addig kell az előre kikészített "halplazmát" simogatni, ameddig a lehető legjobban kinyomjuk belőle a levegőt és közben, szép fokozatosan, félkör alakban fel kell kúpolnunk a nevünkkel ellátott falapkára. 
A bemutató közben igen egyszerűnek tűnik, de nem az, szenvedni kell vele rendesen. Ez az első menet, nagyjából 20 perc áll rendelkezésre, majd a készítmények bekerülnek egy gőzölő kemencébe, ahol 1-1,5 órát töltenek és így készül el a főzött változat. A folyamatot ki kell várni és a neve, valamint száma szerint mindenki megkapja az saját alkotását. Természetesen gyönyörű, japános csomagolásban (lásd a képek között) hazavihető és két napon belül fogyasztható, de értelemszerűen hűtőben kell tartani. Ugyanabból az alapanyagból készül a saját "kürtöskalács" változat, amit szintén egy elkészítési bemutató vezet be. Ugyanúgy ki kell nyomni a cuccból a levegőt, szépen kiteríteni a márványlapon, majd egy vékonyabb pálcára kell felcsavarni. Ez sem egyszerű, viszont jobban boldogultam vele, mint a gőzölt változattal. Ha ez elkészült, a mi kürtösünkhöz hasonló, forgós sütőben megpirítják és helyben fogyasztják. Enyhén rágós, de puha és ízletes. Míg a gőzölő kemence dolgozott, a szomszéd vendéglőben megebédeltünk. Természetesen halat, én sült, Chizu meg főtt változatot, de jó japán szokás szerint megkóstoltuk egymásét. Nagyon finoman tudják elkészíteni, mindkettő király volt. A kamaboko üzemnek volt egy nagy áruháza is, itt különböző színű és formájú halkülönlegességeket lehetett vásárolni. A rózsaszín vagy a zöld ne tévesszen meg senkit, az ugyanúgy sűrített halpaszta, a külső héját színezték csak meg egy iciripicirit :-)Visszamentünk a készítményeinkért majd továbbvonatoztunk Hakone-Yumoto-ba, ami termálvizeiről híres, a Hakone hegy lábánál. Itt számtalan szálloda, ryokan és fürdőhely biztosít hagyományos japánfürdőt, onsen-t (温泉). Nem kell feltétlenül szállodai vendégnek lenned, szinte bárhol befizethetsz egy fürdőzésre. Ezt tettük mi is, még a vonaton választottunk egyet, ahova 5 perc alatt kibuszoztunk és a forró gőzben kieresztettük a fáradt gőzt. A japán fürdőzési folyamatról már írtam, de mielőtt bárki rosszra gondolna, a két nem útjai a szálloda kapujában elválnak.
A hely egy osztályzattal gyengébbet kap nálam az Atami ryokan-nál, de ettől függetlenül szuper jó volt. Készítettem néhány képet a férfi részlegről; a két nagy "kondér" nagyon tetszett, teljesen el lehet benne merülni és kb. 2 fokkal hűvösebb volt, mint a 42 Celsius fokos medencék. Az 1 órás fürdőzés, majd az azt követő lejtőzés annyira kiszívott minket, hogy útban hazafelé szinte elaludtunk a vonaton, ugye ez Japánban nem lett volna különleges. Fujisawa-ban egy pizzázással ért véget a nap, végre egy olyan helyen, ahol angol menü is volt, talán ide vissza is fogunk majd menni Csillával, amikor itt lesz, már csak két hét. Hiszitek, nem, múlt vasárnap nem volt gondom az alvással. Képek itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése