Yakitori egy hétre RÁ

Tegnap este kimaradtam, de köszönöm a hozzászólásokat, továbbra is minden ok, sőt. "A FÖLDRENGÉS" hetén terveztük annak a kolléganőnek a nomikai party-ját, aki nemrég egy fokkal feljebb lépet a hierarchiában. Ez itt mindig nagyon fontos mérföldkő és nem utolsó sorban jó ok az ünneplésre. Úgy ítéltük meg, hogy a katasztrófa egyhetes születésnapján normalizálódott már annyira, ami megengedi a buli bepótolását. Az áramkimaradás miatt hamarabb végeztünk, és Yokohama Kannai körzetében egy kifejezettem csirkehúsra specializálódott étteremben ünnepeltünk, majd ezt egy közelben lévő olasz borozóban zártuk le. Rengeteg csirke készítményt próbáltunk ki, nyerstől kezdve (csirke sashimi), a rizzsel, szakéval kombinált darált pipihúson keresztül (soboro) a torikawaig, ami a mi esetünkben sült csirkebőr pici szeletekre vágott és hagymással zöldséggel kevert elegye volt. Természetesen a jobban ismert yakitori sem maradt ki. Túl sokat nem akarok róla írni, inkább felrakok pár képet az atomfelhőtől rettegő csoportunkról. A borozóban egy táncos csapattal futottunk össze, akik szülinapot ünnepeltek, így a végén közös erővel ünnepeltünk. Picit becsíptem és csak hajnal 2-re értem haza. Ez nem lett volna különösebben baj, de 5 óra előtt keltem, mert tegnap délután sikerült előrehozni a kyotoi utat mától-keddig. A reggel nem volt egyszerű, de mire ezt írom már bejártam a kyotoi császári palota környékét, és nemsokára, két kávé után folytatom a város felfedezését, mert ez Japán egyik legősibb városa és durván ezer évig volt a császárság fővárosa (京都, Kyōto: jelentése főváros).

Itt is újraindult japán Barátok Közt, meg úgy látom, hogy Kadhafi kezd lenyomni minket a tévében, az újságokban és a neten is, tehát van remény a helyzet normalizálódására és lesz erő foglalkozni a sok szerencsétlennel észak-keleten, nekünk meg semmi bajunk. A cég hazaküldött a családomhoz egy picit hamarabb, 27-én repülök, a jegy is megvan.